Különóra vagy pluszteher?
Az évkezdéssel a gyerekek nem csak az adott tanév
feladataival kell, hogy szembe nézzenek, hanem a délutánjaikat is be kell
ütemezniük.
A mai gyerekek fejlesztése sok esetben már a bölcsőben
elkezdődik. Babaúszás, babajóga, babamasszázs, és fejlesztő játékok garmada
várja a gyermekeket és szüleiket. Az iskola elkezdésével a különórák tárháza is
megnő, és a szülők csak kapkodják a fejüket, hogy hova is kéne még beíratni az
egyébként is túlterhelt gyereket. Mert ugye, a gyermek számára „alapvető”, hogy
sportoljon, mert az egészséges, és serkenti a tanulási képességet is. Jó, ha
valamilyen művészetben is tehetséges: tanuljon zenélni, rajzolni, táncolni, szavaljon.
Fejlessze a gondolkodását járjon sakkozni, és ott vannak még a számítógépes
szakkör a korrepetálások, a tantárgyi fakultációk…stb.
A boldog gyermekkor
Az iskolákban gyakran lehet találkozni a két véglettel: a
gyerek vagy semmit nem csinál délután a szabadidejében, csak teng-leng, vagy
fáradtan a napi több különórája után áll még neki este tanulni a másnapi
dolgozatra. Azt ki lehet jelenteni, hogy egyik véglet sem jó a gyermeknek, de
hogy hol van az „arany középút”, az minden gyermek esetében eltérő lehet. A
gyerekeknek az önértékelésük, önbizalmuk szempontjából fontos, hogy találjanak
egy olyan tevékenységet, ahol sikerélményeik vannak, ahol kikapcsolódhatnak, levezethetik
a felgyülemlett mozgásigényüket, vagy belső feszültségeiket. Azonban semmi
esetre sem szabad ezt a sok-sok csábító különóra ellenére sem túlzásba vinni,
hiszen a gyermek terhelhetősége nem egyezik meg a felnőttekével, és minden nap reggel
8-tól délután 4-6-ig nem lehet kötött programokkal lefoglalni. A gyermeknek
szüksége van a szabad játékra, az önálló tevékenységekre, arra, hogy semmit se
tegyen, hiszen ekkor dolgozza fel a nap során vele történteket, ekkor lazít.
kapcsolódik ki igazán.
„Ha a testvéreinek jó volt, akkor neki is jó lesz…”
Sokszor áll értetlenül a szülő azelőtt a jelenség előtt, ha
a legjobb szándékkal az eddig jól bevált, az idősebb testvérek által kipróbált
különórára íratják be a család kisebb tagjait, és számukra nem ugyanazt a
hatást váltja ki. Egy családon belül is sokszor érvényesül az, hogy a
testvéreknek nagyon eltérő az érdeklődési körük, a terhelhetőségük, a
tehetségük. Akkor is érdemes lehet eltérő különórát találni a kisebb
testvérnek, ha a testvérek között túl nagy a rivalizáció, ha a kicsi állandóan
a nagyhoz méri magát, és örökké elégedetlen a saját képességeivel.
„Most már végigjárja a tanfolyamot, ha elkezdte, legalább így kötelességet tanul”
Nem mindegy, hogy a külön foglakozáson a gyermek milyen
szándékkal vesz részt: azért hogy kikapcsolódjon, feltöltődjön, vagyis hobbit
választ, vagy valamilyen plusztudást sajátít el. Az utóbbi esetben azért
kezdhet ellenállni a gyermek tanfolyamra járás miatt, mert például komoly
erőfeszítést jelenthet neki a részvétel, nem éri sikerélmény vagy nem köti le
az érdeklődését. Ebben az esetben érdemes végiggondolni, hogy mire és miért is
kötelezzük a gyermekünket.
Hobbi és a büntetés
Szintén gyakori, hogy a szülők büntetésképpen, mivel úgy
gondolják, a gyerekükre már nem lehet semmilyen módon hatni, elveszik azt a
szabadidős tevékenységet, ami a gyermek számára a sikerélményt biztosítja, vagy
sokszor az egyetlen örömforrása. Mielőtt erre a döntésre szánnánk el magunkat,
érdemes végiggondolni, hogy ez milyen következményekkel járhat, mert sokszor
nemhogy a kívánt eredményt nem hozza meg, hanem még nagyobb károkat is okozhat.
Ez különösen igaz lehet azoknál a gyerekeknél, akiknek tanulási nehézségeik
vannak, és sokszor a hobbijuk jelenti számukra az egyetlen kitűnési
lehetőséget.
Kiss Nóra, gyermekpszichológus
